Tara Brach és Jack Kornfield tanításai alapján
Mi a mindfulness?
A mindfulness egy angol kifejezés, ami annyit jelent: tudatos figyelem, teljes odafigyelés, éber jelenlét.
A definíciók sokszor segítenek abban, hogy megértsünk egy jelenséget. De ha olyasmire adnak magyarázatot, amit még nem tapasztaltunk meg, akkor valójában nem sok hasznát vesszük.
Vajon mit is jelenthet az, hogy éber jelenlét? Mindannyian éljük az életünket, tesszük a dolgunkat úgy, ahogy tudjuk. Mégis lehet, hogy nem vagyunk „jelen” és mégsem vagyunk igazán benne a saját életünkben? Vajon mennyire ismerjük önmagunkat, a belső világunkat? Mennyire tartjuk valójában kézben a belső életünket? Hűek vagyunk magunkhoz, önazonosak, hozzáférünk a belső erőnkhöz? Szeretettel fordulunk magunkhoz?
Ezek a kérdések mind felmerülnek nemcsak a mindfulness definíciója, hanem a mindfulness gyakorlása, tanításai kapcsán is.
Számomra a mindfulness a definíciókon túl az élet művészete, amelynek középpontjában a figyelmünk és a szívünk áll.
A figyelem a mindfulnessben azt jelenti: figyelemmel követem az életet magamban. Még mielőtt megítélném, elemzeném csak egyszerűen tudatában vagyok annak, ami éppen bennem történik, legyen az gondolat, érzés, belső reakció.
A szív felszabadítása, a tudatosság végső céljaként jelenik meg a mindfulnessben. Hiszen mit is érünk bármilyen tudással, ha a szívünk sérült, zárt, páncél veszi körül? Ha nem tudunk kapcsolódni, szeretetet érezni, együttérezni önmagunkkal és másokkal? Az együttérző szívhez vezető út is a tudatosság, a mindfulness útja.
A mindfulness gyakorlatai két csoportba oszthatóak:
- A koncentrációnkat, a figyelmünket erősítő gyakorlatok (testérzetek, gondolatok, érzések, belső reakciók megfigyelése, tudatosítása)
- A szív nyitását elősegítő gyakolatok (bizalom, szeretet, megbocsájtás, a szív bölcsessége)
„Figyelj az átmenetekre: lélegzettől lélegzetig, érzelemtől érzelemig, gondolattól gondolatig – és akkor uralod az életet.” (Szvámi Véda)
Miben segít bennünket, ha a mindfulness-t gyakoroljuk?
Gyakorlásunk eredményeképpen egyre tisztábban látjuk majd önmagunkat, egyre több információnk lesz a belső életünkről. Egyre inkább hozzáférünk, illetve növekszik a belső erőnk. Jobban tudjuk majd kezelni a külső/belső konfliktusainkat, a stresszt, a határvonalak meghúzását. A szív területének megtisztításával pedig kigyógyulhatunk régi sérelmeinkből, egyre inkább képesek leszünk a megbocsájtásra, az elengedésre és egyre több bizalommal, optimizmussal, szeretettel és kedvességgel tudunk majd odafordulni önmagunkhoz és másokhoz.
Azt mondják a bölcsek, hogy az életben az egyik legnagyobb eredményünk lehet, ha el tudjuk fogadni, hogy az élet néha csodálatos, néha pedig szinte elviselhetetlen nehézségű próbatételek elé állít bennünket. Állandó változásban élünk, a dolgok megváltoznak, elmúlnak bennünk is és körülöttünk is. Sőt, mit több, a kiszámíthatatlansággal is szembe kell néznünk. Nem tudjuk, hogy a terveinken fölül mikor, mi fog történni velünk, a szeretteinkkel, az ismerőseinkkel. Ezzel a bizonytalansággal kell együtt élnünk és ilyen feltételek között keresni a boldogságot.
A tudatos figyelem (mindfulness) gyakorlása elhozhatja számunkra azt a nyíltszívű bölcsességet, amelynek segítségével kiegyensúlyozott, örömteli belső világra lelhetünk magunkban, egy olyan erőforrásra, amely támogat bennünket nemcsak a boldog, de a nehezebb időkben is.
Ezek voltak a már sokak számára megvalósult ígéretek és akkor jöjjön most a munka:)
„Ne próbáld megmenteni a világot, vagy bármilyen más nagy tettet véghezvinni, teremts inkább egy tisztást életed sűrű erdejében.” (Martha Postlewaite)