A reggeleket szeretem a legjobban. A reggel teljesen az enyém.
Ébredés, nyílnak a szemek, kezdődik a reggeli lassú gondolat-áramlás. Folytatása a tegnapnak, folytatása a múltnak.
Dönthetek: elveszem-e benne, vagy megfigyelem a gondolatokat, esetleg megszakítom a láncot az azonnali felkeléssel.
Valahol elveszett egy tudatos pillanat és már visz is magával egy történet, pedig nem fontos, nincs jelentősége. Csak képzelgés, találmány. Felébredt a gondolkodás és gondolkodik. Nélkülem teszi, nem kér hozzá engedélyt. Össze tudunk kapcsolódni és máris olyan, mintha én gondolnám, ami keletkezik. Ügyes játszma, mert valójában a gondolatok visznek magukkal. Kora reggel nekem nincs dolgom a gondolataimmal. Nem áll szándékomban gondolkodni. Lélegzem. Figyelem a légzésem. Kilégzés, belégzés. Alig észrevehetően mozdul a test. Minden lassú és nyugodt. Most nincs gondolat. A finom figyelem a légzésre koncentrálódik.