Egyszer csak megjelenik az igény a változásra

Valahogy nem jó így, sok minden hiányzik, vagy csak egy, de az nagyon. Kevés ez így, vagy túl sok abból, amiből kevesebbet szeretnénk. Többet szeretnénk abból, ami jó érzést ad, amitől valóban többek leszünk. Akár adhatunk több nevet is ennek az igénynek: szeretet, békesség, nyugalom, csend, harmónia, kiegyensúlyozottság, bizalom, könnyűség, haladás, fejlődés.

Az élet szétzilál bennünket, futunk előre, azt hisszük, hogy a célok felé, melyek majd egyszer, akkor, amikor elértük őket, boldoggá tesznek bennünket, közben pedig nincs időnk megállni, körbenézni. Hol is vagyok, mit csinálok, jó-e ez így? Mi ez az egész itt, én, az élet, a Föld, az univerzum? Miért szaladok, miért zakatol a szívem, hogy elérjem azt a bizonyos vágyott dolgot, miért lihegek mindig, amikor szépen, szabályosan is lélegezhetnék, békességben a kapacitásommal, egyetértésben a tüdőmmel, a levegő mennyiségggel, amit belélegzem? Miért vágyom a sokra mindig, ahelyett, hogy megnézék egyet mélyen és igazán? Mi lehet olyan félelmetes ebben a világban, bennem, másokban, ami űz, hajszol előre, mintha menekülnék?

Mi kell a változáshoz?

Mi van akkor, ha új szokásokat szeretnék? Olyanokat, amelyek boldoggá tesznek és nem kimerültté, szorongová. Újakat, amelyek nem szeretik már őrizni a fájdalmat, a sérüléseimet, hanem a vállukra vesznek, előre visznek, rugalmassá tesznek, szeretővé, megengedővé és bölccsé leszek általuk. Segítenek és nem hátráltatnak a fejlődésben és abban, hogy végre a szépet, a lehetőséget és ne a nehézséget, az akadályt lássam magam előtt.

Hogyan kell változni, mit kell tenni? Valamit biztosan másképp, mint ahogy eddig. Szokásaim vannak, az évek alatt volt idejük kialakulni, megerősödni, megerősíteni engem is magamban. Ez vagyok, ilyen vagyok, ezt szeretem, ezt nem szeretem. Megszoksz, megszöksz, ez itt az én birodalmam.

Emlékeztető minden napra

Változni olyan, mint átírni egy szöveget. Szórul-szóra, mondatról-mondatra alaposan átolvasni a szöveg tartalmát, majd az összefüggéseket is megvizsgálni. Valódi, hiteles, őszinte az írás? És az életem? Botladozom itt és ott, talán nem is ismerem magam, ezért. Nemcsak nem eléggé, hanem egyáltalán nem. Meg kell tanulnom önmagammal lenni. Szükséges, hogy tudjam, hol állok most, mi az, amit el kell engednem, hogy helye legyen az újnak. Figyelmeztetnem kell magam, nap, mint nap, hogy ne felejtsem: változni szeretnék és ehhez tennem kell. Minden nap egy apró lépés, hogy a régiből valami más, új legyen.

Ismerkedés azzal, akit eddig elkerültem

Tudnom kell, ki az az én, ki vagyok ott nagyon mélyen magamban. Mitől félek, mivel nem merek szembenézni? Én vagyok az, aki az életemre reagál, aki néha jól, néha kevésbé jól érzi magát a világban, a szerepeiben. Én vagyok az egyetlen a világon, aki velem lesz végig, akire számíthatok születésemtől halálomig. Hogy lehet, hogy nem ismerem fájó és örömteli mélységekig ezt az ént?

Jó lenne egy kicsit csendben lenni magammal. Hallgatózva, figyelve.

Csendben lenni magammal

Van, aki nem szereti a csendet, mert az elakadt beszéd és külső zaj szünetében meghallhatja azokat a kérdéseket, amelyekkel sosem szeretett volna szembesülni. Pedig a csend nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen.

Csendben járni, csendben ülni, csendben feküdni, csak befelé, magunk felé koncentrálva. A csend nemcsak azt jelenti, hogy nem beszélünk, hanem, hogy megengedjünk magunknak a szabadságot. Néhány perc erejéig elengedünk minden teendőt, minden akarást, elvárást, kétséget és kérdést, és csak önmagunkra figyelünk. Ítéletek, analizálás, megfejtések nélkül.

Csendben lenni a légzésünkkel, figyelni, ahogy a zakatoló, kapkodó, menekülő emberből lassan kisimul a zaklatottság. Mintha a szakadozott, felszínes légzésben sűrűsödne össze a személyiség minden gondja-baja. Ha hagyjuk lenni, lélegezni a testet és nem tápláljuk újabb gondolattal, gondokkal magunkat, a légzés és mi is megnyugszunk.

Egy kicsit együtt lenni a lélegzettel. Kanapén ülve, földön, párnán ülve, a kertben, napsütésben állva, a parkban sétálva, ébredés után, elalvás előtt.

Egy új szokás – a változás szele.