egy vékony mezsgye, nem is vékony, nem is mezsgye, inkább szűk átjáró

át kell bújni, ott, ahol, se test, se személyiség, se gondolat nem fér már át

mintha átpárologna az ember a túloldalra

valamilyen része  odaérkezik, át a túlvilágra

az esszencia marad, találgatni lehet csak, mi is az pontosan?

figyelem? tudat? szabályok nélküli, anyag nélküli, akarás nélküli céltalanság

a létezés szemlélődő énje

szabad térre,  igazi játszótérre érkezik, oda, ahol szabálytalan, teljes a világ

ahol nincs szükség szabályokra, mert minden természetes

a természet és a tudat egy, így nincs mit megszabályozni

átvillanok a túlpartra, odaátra, a túlvilágra

néha tudom, hogy ott járok, néha nem, de érzem, hogy nem vagyok itt,

mint, aki két világ közé rekedt. egy pillanatra, kettőre.

hol vagyok, ha nem itt?

eltűnök egy pillanatra, megjelenek, eltűnök, visszatérek

hová figyel az ember, amikor nem figyel?

2017. március 5.