„Sok évvel ezelőtt, amikor Jim és én először utaztunk együtt az Egyesült Államokban, egy fa alatt üldögéltünk és mandarint ettünk. Jim arról kezdett el mesélni, hogy mit fogunk csinálni a jövőben. Amikor egy olyan projektről beszélgettünk, amely izgalmasnak tűnt számára, Jim annyira izgatott lett, annyira elmerült a feladatról való gondolkodásban és a társalgásban, hogy elfelejtette, hogy beszéd közben mit csinált. Bekapott egy gerezd mandarint, majd mielőtt elkezdte volna rágni, már a következő szeletet tette a szájába. Nem volt tudatában annak, hogy mandarint eszik. Annyit mondtam csak neki: „Meg kellene enned azt a szelet mandarint, amely már a szádban van.” Jim egészen elképedt, amikor rájött arra, hogy mit csinált. Olyan volt, mintha egyáltalán nem evett volna mandarint. Mintha nem evett volna semmi mást, csak a jövőbeli terveit.”

Thich Nhat Hanh: The miracle of mindfulness