Nagy erejű a mentális zaj, amivel mindannyian együtt élünk. Reggeltől estig zakatol a fejünkben a sok teendő, probléma, sérelmek, félelmek, aggodalom és mindezekre a kétségbeesett megoldási lehetőségek. Ebben élünk, ez az életünk. Legalábbis úgy gondoljuk, hogy ez sajnos így van, nem lehet másképp. A mentális szokásaink mélyen rögzültek, leginkább öntudatlanul sodornak minket magukkal. Reakcióink automatikusak és ettől úgy érezzük mély változásra nem leszünk képesek ez életben. Azonban ez nincs így. Ahogy Sogyal Rincpoche, az elismert buddhista tanító mondja: ” Minden a szokáson és a gyakorláson múlik”. Ahogy kiépítettük a rossz mentális szokásainkat, úgy le is tudjuk őket bontani. Ehhez egy kis gyakorlásra, a gyakorlás fenntartásához pedig kitartásra lesz szükségünk.

A szünetet kell gyakorolnunk, megszakítva a szokásos mentális folyamatainkat. Ez jelenthet három mély tudatos légzést a nap bármelyik pillanatában. A mély légzés különösen akkor hasznos, amikor úgy érezzük, hogy a nyakunkba szakadt minden és alig látszunk ki a feladatok alól. Egy ilyen helyzetben ahelyett, hogy elkezdenénk sajnálni magunkat, vagy gyorsan kitűznénk magunkra a „sok a feladatom, stresszel teli az életem, tehát fontos vagyok” kitűzőt, vegyünk három mély lélegzetet és a figyelmünket végig a légzésünkön tartva tudatosítsuk a feszültség elengedését. Megtehetjük. Reggel, mielőtt kikelünk az ágyból, vegyünk három mély tudatos lélegzetet. Adjunk magunknak időt a teljes mentális ellazulásra, mielőtt belevetnénk magunkat a nap sűrűjébe. Mennyi időt vesz el a napi rohanástól három mély légzés? Talán harminc másodpercet.

A nap folyamán tehetjük ezt máskor is. Legyen az felöltözés közben, a reggeli készítésekor, a buszra várás során. Emlékeztessük magunkat a szünetre. Nem kell mindig gondolkodni, nem kell, hogy a fejünkben mindig történjen valami. Éppenséggel lehet akár csend is. Lehetünk csak egyszerűen ott, jelen abban a cselekedetben, amit éppen végzünk.

És a háromlégzésnyi szünet lehetősége azt is jelezheti számunkra, hogy a szünetet akár meg is hosszabbíthatjuk. Sorban álláskor ahelyett, hogy idegeskednénk, mert lassan haladunk, figyeljünk. Fogadjuk el a helyzetet, amiben vagyunk, hiszen nem tudunk rajta változtatni. Inkább figyeljük azt, hogy állunk, hogy simul a talpunk a talajra, vagy arra milyen testérzeteink vannak, mit, hol érzünk a testünkben, hogyan érezzük magunkat. Ítélet, elemzés nélkül. Vagy csak egyszerűen figyeljünk a légzésünkre, úgy, hogy nem próbálunk beavatkozni a légzés folyamatába. Egyszerűen próbáljunk meg ott lenni, jelen lenni a helyzetben. A forgalomban, az autóban, ahelyett, hogy a többi autóst szidnánk a dugóban, vagy idegeskednénk, figyeljük a légzésünket, figyeljük meg magunkat, vagy a környezetünket. Ítélet nélkül, békésen szemlélődve, semmit sem megfogalmazva önmagunkról, vagy a világról. Séta közben figyelhetjük az épületeket, az embereket. Figyeljünk és érzékeljünk. Ne ítéljünk, ne minősítsünk. Tartsunk szünetet az állandó gondolkodásban, véleményformálásban, minősítésben, ítéletek gyártásában. Legyen egy kis csend. Teremtsünk magunkban egy kis csendet. És mielőtt, vagy miközben azt mondanánk magunknak, hogy ez lehetetlen, próbáljuk meg. Kezdjük három tudatos lélegzetvétellel.