Ismerkedünk a meditációval. Szükségünk lesz hozzá napi egy óra gyakorlásra, vagy talán csak fél órára, húsz percre, tízre, ötre, egy pillanatra. Egy tudatos pillanatra. Igen, kezdjük talán ezzel. Egy tudatos légzést egy tudatos pillanatért.
-
-
„Megállhatunk egy kis időre a sok feladatunk között, hogy meditáljunk. Megállhatunk a meditációnkban, hogy elengedjük a gondolatokat és a figyelmünket visszavigyük a légzésünkre. Megállhatunk a mindennapi életünkben, hogy részt vegyünk egy tanfolyamon, egy elvonuláson. Megállhatunk egy beszélgetésben, hogy elengedjük azt, amit mondani szeretnénk, hogy inkább teljes figyelmünkkel a másik emberre figyeljünk. Megállhatunk akkor is, amikor megörülünk valaminek, vagy elszomorodunk, hogy megélhessük az érzéseinket. Ezekben a szünetekben megszakítjuk azt, amit éppen csinálunk: gondolkozás, beszéd, séta, írás, tervezés, aggódás, evés, azért, hogy teljes szívvel jelen legyünk, figyeljünk és gyakran fizikailag is mozdulatlanok legyünk.” Tara Brach Minden megállás szünetében lehetőségünk van arra, hogy kilépjünk…
-
Egész életünkben a boldogságot keressük. Szeretnénk jól érezni magunkat, szeretnénk szeretve lenni, kapcsolódni másokhoz, vágyjuk a kiteljesedést, a szabadságot, de a sikereink és az örömteli pillanatok mellett gyakran sok belső, külső gond nyomaszt bennünket. Lehet, hogy sok negatív érzés és gondolat van bennünk, nem vagyunk jó viszonyban magunkkal, esetleg önértékelési zavarral küzdünk, nem jól érezzük magunkat a bőrünkben és a világban. Keressük az életünk értelmét, életünk párját, sóvárgunk a szeretet iránt és sokszor magányosak vagyunk. Ha kifelé nézünk, úgy tűnik, hogy a világ két kézzel szórja felénk a boldogság lehetőségeit, ezért a külvilág felé fordulva keressük, kutatjuk, szaladunk utána mindenfelé:…
-
Ahhoz, hogy teljes mértékben jelen tudjak lenni az életemben, szükségem van az érzéseimre, a gondolataimra és a testemre is. Szükségem van arra, hogy tudjam, mit érzek, mit gondolok, mi történik a testemben, hogy otthon érezzem magam a testemben. Vannak olyan spirituális hagyományok, amelyeknek célja a test meghaladása. A mindfulness másképp gondolkodik erről: nem a test meghaladása a cél, hanem hogy otthon érezzük magunkat benne, belakjuk a testünket. Minden spirituális élményhez szükséges a test teljes átéltsége, többek között ezért is fontos, hogy kapcsolódjunk a testünkhöz. A test mindig a jelenben van, tehát mindig arra reagál, ami éppen történik velünk. Micsoda kincs…
-
Vezetett meditáció során gyakran hangzik el az az instrukció, hogy „Vidd vissza a figyelmed a légzésre”. (Vagy a testérzetekre, vagy bármi másra, amit éppen a figyelmünk tárgyának választottunk.) Ha a figyelmünk abban a pillanatban véletlenül valóban máshol járt, ami gyakran előfordul, akkor ráeszmélünk, hogy elveszítettük a fókuszpontot. Lehet, hogy gondolkodtunk, elmélkedtünk, tervezgettünk, vagy múltbéli élményeken rágódtunk, egyszóval nem voltunk ott, ahol éppen a meditációs gyakorlatunk szerint lennünk kellett volna: a fókuszponton. Ez történik akkor is, amikor a munkánk során, vagy bármikor napközben a napi feladataink közben, vagy akár egy beszélgetés közben, elveszítjük a fonalat, fejben nem vagyunk ott, nem figyelünk.…
-
Csak nézem azt a lényt, aki vagyok, akinek születtem, akinek valami dolga van, aki tesz-vesz, kapcsolódik, képzeli magát ilyennek és olyannak, változna, meg nem is, megismerkedne magával, meg nem is, talán inkább mégis szeretné eltagadni a sötét részeit… Csak táncolunk, eltáncolunk magunk elől.
-
Jelenlét gyakorlatok Ha már unod és /vagy fárasztanak a mindennapok, próbáld ki az alábbi rövid, a figyelmünket is megedző, ellazító gyakorlatokat. Még az is lehet, hogy rájössz: egy kis gyakorlással az élményeinket és a hangulatunkat is pozitívvá alakíthatjuk. Az alábbi gyakorlatok párpercesek. Néhányat közülük a munkanapba illeszthetünk, akár ebédszünetben is végezhetjük őket, másokat otthon, házimunka közben vagy elalvás előtt, ébredés után gyakorolhatjuk. Próbálgasd őket, találd meg a neked leginkább megfelelőt és figyeld meg a gyakorlatok hatásait.
-
A reggeleket szeretem a legjobban. A reggel teljesen az enyém. Ébredés, nyílnak a szemek, kezdődik a reggeli lassú gondolat-áramlás. Folytatása a tegnapnak, folytatása a múltnak.Dönthetek: elveszem-e benne, vagy megfigyelem a gondolatokat, esetleg megszakítom a láncot az azonnali felkeléssel.Valahol elveszett egy tudatos pillanat és már visz is magával egy történet, pedig nem fontos, nincs jelentősége. Csak képzelgés, találmány. Felébredt a gondolkodás és gondolkodik. Nélkülem teszi, nem kér hozzá engedélyt. Össze tudunk kapcsolódni és máris olyan, mintha én gondolnám, ami keletkezik. Ügyes játszma, mert valójában a gondolatok visznek magukkal. Kora reggel nekem nincs dolgom a gondolataimmal. Nem áll szándékomban gondolkodni. Lélegzem. Figyelem a…
-
Ha valaki még nem jógázna, futna, úszna, biciklizne, kirándulna, vagy legalábbis venne néhány mély lélegzetet az egészsége érdekében, azoknak szól, de talán másokat is szórakoztat az alábbi rövid buddhista „motivációs beszéd”. Hát így és ezért törődjünk a testünkkel!
-
Byron Katie számomra napjaink egyik legizgalmasabb tanítója. Gondolataink hitelességét, gondolataink igazságtartalmát kérdőjelezi meg. Előadásain, műhelyein gyakran elhangzik a kétkedő kérdés: „Igaz ez? Biztosan tudod, hogy igaz?” Egyik előadásán a következőt mondta: „Melyiket választanád? Fiatal, rugalmas, egészséges és gyönyörű testet, mely eléréséhez edzőterembe kell járnod, vagy fiatal, rugalmas, egészséges, boldog gondolatokat, melyek segítségével azt sem érzed problémának, ha a nyakadtól a lábujjadig bénult vagy?”