Ismerkedünk a meditációval. Szükségünk lesz hozzá napi egy óra gyakorlásra, vagy talán csak fél órára, húsz percre, tízre, ötre, egy pillanatra. Egy tudatos pillanatra. Igen, kezdjük talán ezzel. Egy tudatos légzést egy tudatos pillanatért.
-
-
Csak nézem azt a lényt, aki vagyok, akinek születtem, akinek valami dolga van, aki tesz-vesz, kapcsolódik, képzeli magát ilyennek és olyannak, változna, meg nem is, megismerkedne magával, meg nem is, talán inkább mégis szeretné eltagadni a sötét részeit… Csak táncolunk, eltáncolunk magunk elől.
-
Jelenlét gyakorlatok Ha már unod és /vagy fárasztanak a mindennapok, próbáld ki az alábbi rövid, a figyelmünket is megedző, ellazító gyakorlatokat. Még az is lehet, hogy rájössz: egy kis gyakorlással az élményeinket és a hangulatunkat is pozitívvá alakíthatjuk. Az alábbi gyakorlatok párpercesek. Néhányat közülük a munkanapba illeszthetünk, akár ebédszünetben is végezhetjük őket, másokat otthon, házimunka közben vagy elalvás előtt, ébredés után gyakorolhatjuk. Próbálgasd őket, találd meg a neked leginkább megfelelőt és figyeld meg a gyakorlatok hatásait.
-
A reggeleket szeretem a legjobban. A reggel teljesen az enyém. Ébredés, nyílnak a szemek, kezdődik a reggeli lassú gondolat-áramlás. Folytatása a tegnapnak, folytatása a múltnak.Dönthetek: elveszem-e benne, vagy megfigyelem a gondolatokat, esetleg megszakítom a láncot az azonnali felkeléssel.Valahol elveszett egy tudatos pillanat és már visz is magával egy történet, pedig nem fontos, nincs jelentősége. Csak képzelgés, találmány. Felébredt a gondolkodás és gondolkodik. Nélkülem teszi, nem kér hozzá engedélyt. Össze tudunk kapcsolódni és máris olyan, mintha én gondolnám, ami keletkezik. Ügyes játszma, mert valójában a gondolatok visznek magukkal. Kora reggel nekem nincs dolgom a gondolataimmal. Nem áll szándékomban gondolkodni. Lélegzem. Figyelem a…
-
Ha valaki még nem jógázna, futna, úszna, biciklizne, kirándulna, vagy legalábbis venne néhány mély lélegzetet az egészsége érdekében, azoknak szól, de talán másokat is szórakoztat az alábbi rövid buddhista „motivációs beszéd”. Hát így és ezért törődjünk a testünkkel!
-
Byron Katie számomra napjaink egyik legizgalmasabb tanítója. Gondolataink hitelességét, gondolataink igazságtartalmát kérdőjelezi meg. Előadásain, műhelyein gyakran elhangzik a kétkedő kérdés: „Igaz ez? Biztosan tudod, hogy igaz?” Egyik előadásán a következőt mondta: „Melyiket választanád? Fiatal, rugalmas, egészséges és gyönyörű testet, mely eléréséhez edzőterembe kell járnod, vagy fiatal, rugalmas, egészséges, boldog gondolatokat, melyek segítségével azt sem érzed problémának, ha a nyakadtól a lábujjadig bénult vagy?”
-
Az első két nap mindig a legnehezebb. A hajnali négy órás ébresztőhöz ajánlatos hamar hozzászokni, mert végig erre lehet számítani. Hányszor olvastatták el, íratták velünk alá, hogy elfogadjuk az elvonulás szabályzatát? Napi tíz és fél óra meditáció, nincs beszéd, érintés, még a szemkontaktust is kerülni kell. Nincs olvasás, írás, zenehallgatás, csak te vagy. Te és a belső életed. Ezzel foglalkozhatsz. Tíz napig szerzetes leszel. Hajnalban sötét és nagyon hideg van. Az első napokban még a jól megszokott ülésében is keresi a helyét az ember. Rakosgatom a lábaim, néha egész váratlanul elzsibbadnak, de tudom, hogy majd belejövök, így szokott ez lenni.
-
A meditációban egy pontra irányítjuk a figyelmünket. Végtelenül egyszerű a feladat: végre egy dologra figyelhetünk. Nem kell szanaszét szakadni, millió dologgal egyszerre megbirkózni, zsonglőrködni idővel, teendőkkel. Elcsendesedünk, megpihenünk, a figyelmünket is megpihentetjük vagy a légzésünkön vagy bármilyen más fókuszponton (mantra, hangok, testérzetek stb.).De főként a gyakorlásunk kezdeti szakaszában majd mindannyiunk rácsodálkozunk arra, hogy a meditációban való megpihenés valójában nem is olyan egyszerű.Az elcsendesedés első pillanataiban támadásszerűen jelennek meg a gondolataink, problémáink, az előttünk álló feladataink. Mintha szándékosan és kizárólag csak a bosszantásunkra tennék, mert akkor éppen nem velük szerettünk volna foglalkozni.
-
Évekig gyötrődtem a reggeli felkelésekkel. Fel kellene kelni gyakorolni, de jól esne még aludni, úgy tűnt, hogy ez a dilemma tárgya. Magamra húzni a takarót, befordulni a fal, vagy az ablak felé és nem mozdulni, sokszor tűnt ésszerűbbnek, mint törökülésben kuporogni egy párnán, és a nagy semmire gondolni. Nem elkezdeni még a napot, megpróbálni kitolni a nap kezdetét még egy fél órával valóban értelmes gondolat, hiszen mindenkinek hajszolt az élete, szükségünk van a pihenésre. Volt, hogy a gyakorlás kényszerének ereje győzött és valahogy kikecmeregtem az ágyból. És volt, hogy a lustálkodás nyerte meg a csatát, egy kis lelkiismeret furdalással a…
-
A boldogság a tudatodon múlik – ez állt azon a táblán Kathmanduban, a Kopan monostor kertjében, amelyre többek közt a résztvevőknek szánt legfontosabb üzeneteket írták az ott lakó szervező szerzetesek. Bosszantott a dolog. Még hogy a tudatomon. Könnyű meditálgatva élni Kopan gyönyörű kertjében, a világ tetején, a Himalája lélegzetelállító hegyei között, nem szembesülve az élet igazi nehézségeivel. Könnyű így kiegyensúlyozottnak lenni, gondoltam akkor, és kitalálni, hogy a boldogság a körülményektől függetlenül átélhető és csak azon múlik, hogyan fogadom az élet eseményeit.