Vajon mindig tudjuk-e, hogy fejben merre járunk? Hová kalandoznak el a gondolataink, miközben a napi rutin tevékenységeinket végezzük? Vagy akár újságolvasás, tévénézés közben? A szöveg megy a szemünk előtt, a tévében az adás, képek villódznak, emberek beszélgetnek, mi pedig teljesen máshol járunk. Két hírfolyam között egy harmadik csendes, elrévedező dimenzióban, amelyről vajmi keveset tudunk. Három párhuzamos információ folyam között egyikre sem emlékezve, igazán egyikre sem figyelve.

Thich Nhat Hanh a ma élő egyik legnépszerűbb buddhista tanító a The miracle of mindfulness (Az éber jelenlét csodája) c. könyvében így ír a mindennapi elkalandozásról és arról, mit veszíthetünk, ha nem arra figyelünk, amit éppen teszünk.

„Ha mosogatni szeretnél, tudnod kell hogy csináld. Kétféleképpen lehet mosogatni. Az egyik módja azért mosogatni, hogy tiszták legyenek az edények, a másik, azért, hogy elmosogassunk. Ha mialatt mosogatunk, arra a csésze teára gondolunk, amely a munka elvégeztével vár bennünket, és rohanva szeretnénk túl lenni a mosogatáson, akkor nem a mosogatásért mosogatunk. Sőt, mi több! Mosogatás közben így nem is élünk. Ha nem tudjuk elmosni az edényeket, valószínűleg a teánkat sem leszünk képesek meginni. Miközben teázunk, gondolatban máshol járunk majd, alig észrevéve a teáscsészét a kezünkben. Így szív magába bennünket a jövő, és így leszünk képtelenek arra, hogy életünk akár egy pillanatát is valóban megéljük.”