Ahhoz, hogy teljes mértékben jelen tudjak lenni az életemben, szükségem van az érzéseimre, a gondolataimra és a testemre is. Szükségem van arra, hogy tudjam, mit érzek, mit gondolok, mi történik a testemben, hogy otthon érezzem magam a testemben.
Vannak olyan spirituális hagyományok, amelyeknek célja a test meghaladása. A mindfulness másképp gondolkodik erről: nem a test meghaladása a cél, hanem hogy otthon érezzük magunkat benne, belakjuk a testünket. Minden spirituális élményhez szükséges a test teljes átéltsége, többek között ezért is fontos, hogy kapcsolódjunk a testünkhöz.
A test mindig a jelenben van, tehát mindig arra reagál, ami éppen történik velünk. Micsoda kincs ez számunkra! Egy igazi tükör, amibe bár sokszor nem könnyű belenézni, de mégis ott hordoz magában minket, a teljes valónkat. Segít, üzen, értünk dolgozik, életben tart bennünket. Tiszteletet érdemel a kitartása, mert teszi mindezt annak ellenére, hogy sokszor nem figyelünk rá, mostohán bánunk vele.
A test akkor is a jelenben van, ha mi ezt nem vesszük észre. Nem vesszük észre a belső reakciókat, a felszólítást a változtatásra, a pihenésre, az étkezés fontosságára. Mindezek mögött pedig ott van a testben a test legmélyebb üzenete, ami a folyamatos keletkezésről és elmúlásról szól. Folyamatos változásban vagyunk, valójában nincs egy pillanat sem, ami megállítható lenne és a test ezt mutatja meg nekünk a folytonosan keletkező és elmúló testérzetekkel.
A mindfulness-tudatosság gyakorlásával a teljes átéltséget keressük és a testünk ehhez nagyon fontos segítség. A test az energetikai alapja minden gondolatunknak, érzésünknek, észlelésünknek. Minden gondolatot, érzést, észlelést megelőz egy testi reakció, tehát a test előbb tudja, hogy mi történik velünk, mint mi magunk.
Általános az, hogy a nyakunktól lefelé nehéz érzékelni magunkat és talán az a közkeletű mondás is tartja még magát, hogy „addig jó, amíg nem érzel semmit a testedben, mert akkor nincs baj”.
Vajon miért nehéz a testben benne lenni? Miért nehéz átérezni, érezni a testünket, megfigyelni, engedni, hogy bármi, ami testérzetként meg akar jelenni benne, megjelenhessen?
Mindenki szereti a kellemes érzeteket, érzéseket, így azokat a történéseket, amelyek kellemes érzetekkel érzésekkel járnak együtt. Ezekből szeretünk ez életünk során minél többet megtapasztalni, ezért igyekszünk megragadni őket, megismételni, keresni azt, ami jól esett, ami kellemes volt. A kellemetlen dolgokat pedig szeretjük elkerülni, elszaladunk előlük, elfojtjuk mindazt, ami kellemetlen érzésekkel, testérzetekkel jár együtt. Tehát minél stresszesebbek vagyunk, annál inkább menekülünk a jelen pillanat és a jelen testi-lelki érzetei elől, mert stresszesnek lenni nem kellemes. A menekülési útvonal pedig a testből a fejbe vezet.
Ez mind teljesen érthető és logikus. Így vagyunk kondícionálva, így működünk.
Mivel azonban a kellemetlen, nehéz érzésektől, amelyeket a testben tárolunk, elmenekülünk, így leszakítjuk magunkat a testünkről. Leválasztjuk magunkat a szívünkről, ahol melegséget, gyengédséget, nyitottságot tapasztalhatnánk, és ahol kapcsolódhatnánk másokkal. Leválasztódunk a hasi területről, ahol a saját erőnket tapasztalhatnánk meg, lekapcsolódunk a medence területéről, ahol az érzékiségünket, a szexualitásunkat élhetnénk meg. Ha nem élünk a testünkben, akkor a fejünkbe menekülünk és egy virtuális valóságan élünk. A gondolataink és hiedelmeink világában, ami a valóságot kevéssé megbízhatóan tükrözi.
Ha szeretnénk a testünk bölcsességéhez visszakapcsolódni, jó, ha lassú, gyengéd, szeretetteljes törődéssel gyakoroljuk az odafordulást, mert a testben traumákat is tárolunk. Ezek feltárásához, gyógyításához sokszor időre és türelemre lesz szükségünk.
Mit tehetünk?
A fizikai törődésen túl mindfulness-tudatosság gyakorlatokkal is elősegíthetjük a visszakapcsolódást:
- A figyelmet irányítsuk az érintkezési pontokra. (Példa: Széken ülve figyeld ahogy a talpak érintkeznek a talajjal, a fenék rész a székkel, a hát a széktámlával. Figyeld és érezd át ezeket a pontokat)
- A légzés figyelése segít, hogy a mentális irányítótoronyból, a fejünkből, visszatérjünk a testünkbe. A légzésfigyelés során a figyelmet mindig visszavisszük a légzésre, tehát a figyelem újra meg újra vissza kerül a testbe. Amikor elkalandozunk, akkor a fejünkbe, a gondolatainkba menekülünk. A légzésünkre irányított figyelemmel viszont összeszedjük a szétszórtságunkat.
- Testérzetek figyelése, amely során mélyen átnézzük a testünket, figyeljük és barátkozunk a testérzeteinkkel. (Mi az a testérzet? Minden, amit a testedben érzel: melegség, hűvösség, zsibongás, lüktetés, fájdalom, a légzés érzete, annak érzete, ahogy a ruha a testhez ér és minden egyéb érzet.)
- Időről-időre álljunk meg, hogy megkérdezzük magunktól: Mit érzek most? Mi történik most a testemben? Hogy vagyok?
Vissza a valódi természetünkbe…a testbe.
