Világ életemben zajos volt a mentális életem, de talán nem vagyok ezzel egyedül. Ki az, aki nem szeret történeteket keríteni a napi események köré, vagy inkább megszépítve a valóságot, elképzelni, hogyan lehetett volna másképp? És ha már megtörtént a „baj”, megkeresni, ki tehet róla, kit lehet hibáztatni a történtekért? Ki az, aki nem szokta címkékkel, ítéletekkel ellátni a környezetét, teljes meggyőződéssel arról, hogy minden címkenév az igazságot tükrözi?
Megírjuk a saját valóságunkat, megteremtjük azt úgy, ahogy a fejünk (elménk) azt gondolja. Az igazság pedig lehet, hogy messziről figyeli azt, amit művelünk.