• Gyakorlat

    Hogyan legyünk benne a pillanatban?

    Jelenlét gyakorlatok Ha már unod és /vagy fárasztanak a mindennapok, próbáld ki az alábbi rövid, a figyelmünket is megedző, ellazító gyakorlatokat. Még az is lehet, hogy rájössz: egy kis gyakorlással az élményeinket és a hangulatunkat is pozitívvá alakíthatjuk. Az alábbi gyakorlatok párpercesek. Néhányat közülük a munkanapba illeszthetünk, akár ebédszünetben is végezhetjük őket, másokat otthon, házimunka közben vagy elalvás előtt, ébredés után gyakorolhatjuk. Próbálgasd őket, találd meg a neked leginkább megfelelőt és figyeld meg a gyakorlatok hatásait.

  • Történetek

    Reggeli ébredés

    A reggeleket szeretem a legjobban. A reggel teljesen az enyém. Ébredés, nyílnak a szemek, kezdődik a reggeli lassú gondolat-áramlás. Folytatása a tegnapnak, folytatása a múltnak.Dönthetek: elveszem-e benne, vagy megfigyelem a gondolatokat,  esetleg megszakítom a láncot az azonnali felkeléssel.Valahol elveszett egy tudatos pillanat és már visz is magával egy történet, pedig  nem fontos, nincs jelentősége. Csak képzelgés, találmány. Felébredt a gondolkodás és gondolkodik. Nélkülem teszi, nem kér hozzá engedélyt. Össze tudunk kapcsolódni és máris olyan, mintha én gondolnám, ami keletkezik. Ügyes játszma, mert valójában a gondolatok visznek magukkal. Kora reggel nekem nincs dolgom a gondolataimmal. Nem áll szándékomban gondolkodni. Lélegzem. Figyelem a…

  • Meditáció

    Elcsendesedni márpedig szabad

    A meditációban egy pontra irányítjuk a figyelmünket. Végtelenül egyszerű a feladat: végre egy dologra figyelhetünk. Nem kell szanaszét szakadni, millió dologgal egyszerre megbirkózni, zsonglőrködni idővel, teendőkkel. Elcsendesedünk, megpihenünk, a figyelmünket is megpihentetjük vagy a légzésünkön vagy bármilyen más fókuszponton (mantra, hangok, testérzetek stb.).De főként a gyakorlásunk kezdeti szakaszában majd mindannyiunk rácsodálkozunk arra, hogy a meditációban való megpihenés valójában nem is olyan egyszerű.Az elcsendesedés első pillanataiban támadásszerűen jelennek meg a gondolataink, problémáink, az előttünk álló feladataink. Mintha szándékosan  és kizárólag csak a bosszantásunkra tennék, mert akkor éppen nem velük szerettünk volna foglalkozni.