Tag: meditáció

Automatikus reakciók

konradmonikaHozzászólok
meditáló emberVajon tudom-e, hogy mire reagálok?

A meditáció, a jelenlét, az ítéletmentes figyelem gyakorlásával olyan gondolatokat, jelenségeket, történéseket vehetünk észre magunkban és a világban, amelyeket előtte sosem láttunk. A csendes szemlélődés, a légzésünkre való fókuszálás, történjen bármilyen rövid ideig, szüneteket iktat be az automatikus gondolat-áramlatunkba. Az áramlás így lelassul és egyes gondolatok, melyek addig csak átfutottak rajtunk, kiemelkedhetnek a kavargó tömegből. Rácsodálkozhatunk a saját gondolatainkra: Vajon miért gondolom ezt? Vajon igaz-e ez a gondolat, ez a meggyőződés, vagy én is csak elismétlek valamit, amit valakitől hallottam, aki szintén gondolkodás nélkül ismétli azt, amit valakitől hallott és így tovább?

Tovább olvasom

Elcsendesedni márpedig szabad

konradmonikaHozzászólok

boltívA meditációban egy pontra irányítjuk a figyelmünket. Végtelenül egyszerű a feladat: végre egy dologra figyelhetünk. Nem kell szanaszét szakadni, millió dologgal egyszerre megbirkózni, zsonglőrködni idővel, teendőkkel. Elcsendesedünk, megpihenünk, a figyelmünket is megpihentetjük vagy a légzésünkön vagy bármilyen más fókuszponton (mantra, hangok, testérzetek stb.).
De főként a gyakorlásunk kezdeti szakaszában majd mindannyiunk rácsodálkozunk arra, hogy a meditációban való megpihenés valójában nem is olyan egyszerű.
Az elcsendesedés első pillanataiban támadásszerűen jelennek meg a gondolataink, problémáink, az előttünk álló feladataink. Mintha szándékosan  és kizárólag csak a bosszantásunkra tennék, mert akkor éppen nem velük szerettünk volna foglalkozni.

Tovább olvasom

Mire való a kora reggel: meditálásra vagy alvásra?

konradmonikaHozzászólok

napfelkelteÉvekig gyötrődtem a reggeli felkelésekkel.

Fel kellene kelni gyakorolni, de jól esne még aludni, úgy tűnt, hogy ez a dilemma tárgya. Magamra húzni a takarót, befordulni a fal, vagy az ablak felé és nem mozdulni, sokszor tűnt ésszerűbbnek, mint törökülésben kuporogni egy párnán, és a nagy semmire gondolni. Nem elkezdeni még a napot, megpróbálni kitolni a nap kezdetét még egy fél órával valóban értelmes gondolat, hiszen mindenkinek hajszolt az élete, szükségünk van a pihenésre. Volt, hogy a gyakorlás kényszerének ereje győzött és valahogy kikecmeregtem az ágyból. És volt, hogy a lustálkodás nyerte meg a  csatát, egy kis lelkiismeret furdalással a hátterében.

Tovább olvasom

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial